Mint egy nem tudom mi

Tesóm szétdobálta a cucaimat az ágyamra.Úgy bánnak velem,mint egy nemtudom mivel.Sírok és sírok mindjig csak bántnak.Elegem van az életből,de tartom magam.Rémelem a holnapi napom sokkal jobb lesz.

Családi gondjaim

Hiába van rendes családom,ha mindig csak én vagyok a rossz mindig csak engem bántanak a szüleim.Inkább lennék árva,mint,hogy ilyen szüleim legyenek tudom,hogy nem szebadna ilyet írnom,de már nem bírom a folyamatos bántásaikat.Én csak a mamámnak és barátaimnak élek.
Nagyon egyedül érzem magam az életben.Soha senki se tudja,hogy mi a bajom,ha szomorú és magányos vagyok és so kérdik meg a szüleim,hogy van e valami bajom.Én azt gondolom, mikor felnőtt leszek majd meg kapom azt a kellő szeretetet amit soha nem kaphatam meg.Tesóm is mindig csak megbánt néha van csak olyan,hogy nem.Többet sírok,mint régén persze ez is a családomnak köszönhettem.Ma reggel is felkeltem jó kedvűen s erre nemsokára el rontják.Ha nem jó?
Egyenlőre ennyi

Bevezetés

Sziasztok. Vivien a nevem,de jobban örülök, ha Vivinrk szólítanak.7.-es vagyok és ez a blog az életemről fog szólni